A nagyközség címere álló, csücskös talpú reneszánsz pajzs,
melynek kék mezeje zöld udvarából aranyos törzsű, terebélyes zöld
lombozatú fa emelkedik, jobbra tőle jobbra hajló, balra tőle balra hajló
kalászba szökkent arany búzakalásszal. A fa két oldalán egymással
szembefordulva egy-egy veres lábú és csőrű túzok berzenkedik, felemelt
csőrükben aranygyűrűt tartanak.
A pajzs felső élén szembe forduló, természetes színű, aranyos rostélyú
és vörös bélésű tornasisak helyezkedik el, nyakában aranyszalagon
aranymedál, felette zafírral, rubinnal és smaragddal ékesített, nyitott
ötágú, arany leveleskorona (három levél között két gyönggyel) díszlik.A korona alól előlebegő foszlányok jobbról zöld és arany, balról kék és ezüst.
A település címere az egykori községi pecsétek kombinációjával őrzi és
idézi fel a múltat. A pecsét fejlődése: az első, 17. századi változatban
hármashalom látszik, rajta egy-egy búzaszál, a másodikon jobbra forduló
és néző, nagytestű madár szerepel, majd a harmadikon (1744-ből) fa
alatt szembe fordulva álló madarak gyűrűt tartanak.
A címeren ábrázolt fa a korabeli keresztény felfogás szerint arbor
vitae, az élet fája, amely a lignum crucis, Krisztus keresztfája által
táplált eleven, viruló hitéletet hivatott szimbolizálni.
A túzok (Otis tarda) az Alföld e részének egyik jellegzetes madara volt a
darufélék (Gruiformes) közül. A madarak berzenkedése a harcra való
készséget, a meg nem alkuvást fejezi ki.
A búzakalászok a legalapvetőbb kultúrnövényzetre, a népesség
megélhetését biztosító gabonatermelésre mint ősfoglakozásra utalnak.
A sisak emlékeztet a település hősi halottaira, a korona pedig a község autonómiáját hivatott jelképként kinyilvánítani.
A kiterebélyesedő foszlányok a címerképből nyert mázaikkal arra hívják
fel a figyelmet, hogy a településről elszármazottak, elszármazók is
őrizzék szülőföldjük emlékét, hagyományait, s tartsanak eleven
kapcsolatot a helyben maradottakkal.
Forrás: www.nemzetijelkepek.hu