A nagyközség nevének eredete a homályba vész, valószínűleg az öcs rokonnév ecs változatából származik. A XVII. században a 30-40 portából álló település elpusztult, majd az 1700-as évek elején újjáépítették. 1745-ben váltották meg magukat az öcsödi jobbágyok. Ettől kezdve gyors fejlődés jellemezte a települést.

A XIX. század második felének mérföldkövei a céhek megalakulása és az árvízmentesítés. A századfordulón épült a vashíd, artézi kutakat fúrtak, bevezették a telefont és villamosítottak. A település mezőgazdasági jellegű. Művelhető területe 7.100 hektár, mely túlnyomórészt szántó.

Fő termények a gabona- és takarmánynövények, de jelentős a termálenergiával fűtött fóliasátrakból piacra kerülő primőrök mennyisége. A magasabb hátakon jó lösztalajok, az alacsonyabb részeken kötött réti agyagok, a rossz lefolyású pontokon szikes talajok is találhatók. Jó agrártermelési adottságokkal rendelkezik, mivel azonban a csapadékszegény zónában helyezkedik el, ezért a mezőgazdasági termelés eredményességét öntözés biztosíthatja. A határban több kunhalom is található, némelyikének feltárása jelentős régészeti leleteket eredményezett. Ezek a nagyobb települések (Szolnok, Szentes) múzeumaiban vannak, de a helytörténeti gyűjteményt is gazdagítják. A gyermek József Attila két esztendőt töltött a községben. Volt iskolájában emlékszoba őrzi itt tartózkodásának emlékeit.

A település nagy értéke a Hármas-Körös, ártere természetvédelmi terület. Itt torkollik be a Körösbe a Tisza II. csatorna, amely a Tisza vizét vezeti a folyóba. A közeli holtágak a horgászok kedvelt helyei. A vadászat számára is rendkívüli adottságokkal rendelkezik a környék. 

A Körös hullámtere a Körös-Maros Nemzeti Park része. Háborítatlan erdői, ártéri legelői, lefűződött-levágott holtágai nemcsak tájképileg festőiek, hanem nyugodt élőhelyet jelentenek számos védett, ritka növénynek és állatnak.